vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Vasi Ferenc Zoltán A csókok szomjáról
A csókok szomjáról PDF Nyomtatás

Ajkaidról fakasszad
az éneklés forrását;
újítsd velem gyökerét a Fának
s röppents rügyeket ágaira.
Óhajtás tart fenn –
(Nap zeng fülemben):
Madár-hiteddel hirdesd hát kegyelmem;
Szent Ferenc csukjad be a Bibliádat.
Eltékozoltam rengeteg szerelmet,
segítsd meg sorsom illatos imáddal…

Messze a kezem még a virágtól?
Fut, fut az álom, kergeti szél…
Messzire szálldos még a madár most,
örömöt trillázni ám visszatér.
Itt van, s már ébred, ha Téged remélhet,
járjad át titkos zegzugait,

ismerlek régről,
TE is tudsz RÓLAM,
Gyógyulás kertje,
rejts forrásodba…


+ 2
+ 1