blockish
blockish
Borongolat PDF Nyomtatás E-mail

Nem hiszem el.
Egyszerűen ez is megtörténhetett.
A nagy nemzedéki dalnok,
Cseh Tamás, halott.
A szoba sarkaiból
mégis hallani vélem
a dallamot...
S hogy épp anyám
születésnapján
rejtik a mélybe,
létformát váltva,
mint negyvenegyben, épp azon a napon
a Nyugat helyett a Magyar Csillagot ---
Magyar Csillag, krumplivirág:
Háború, háború, háború! –
Addig nem nyugszik el a Lélek,
míg át nem adta lőszerkészletét,
hogy: ’védjétek a szellemi hont,
dobozgitárral, húrokkal, békességgel;
szereppel, szóval, meggyőzéssel,
kinek amint jutott az
egy égbolt alatt’, az időtlenben
mindenki egyforma-éltes,
lüktet az szíve: Fény az űrben!
S magához vonzza a hitben következőt,
göröngyöt tapaszt a Föld nevű bolygóhoz,
a mennyei lajtorján végigjárja
a csillagképeket, - s nem csupán
lemezei őrzik a megtartandót, de egész lénye,
lényege, hogy magyar volt (magyar holt),
elkötelezett a feltámadásra az újdon-új
megszólítottságban: folytató generációk sora.
Itt a kezdet, ott a végzet. Sírhantok.
Em-lények. És más ilyenségek.
Egymás után mennek el az elöl haladók.


+ 0
+ 0