vers
próza
vers
próza
Kegyelmi víz PDF Nyomtatás

Sírnak a fák, a templomok,
hogy Isten egyszer elhagyott.
Fekete kalapot emelnek rám –
Jobb napot!
S úgy görgetik vállamra az Eget,
mint Ádám csontjaira a hegyet.
És az én arcom évszázados avar –
bőröm fehérsége takar;
és sötétlő lelkem korhadt ág…
- fagy hasogat.
Bár felmelegítenélek –
Sohalánghervadásban
a hideg jeget!


+ 1
+ 0