Nézem a teret, a hintát, anyám szívének meghasadását, a hófehér krizantémokat arca helyén, ahogy elszállnak álmaink a semmi ezüstködén. Fodros ruhás angyalok hívnak, gyere... Milyen hatalmas a halál játszótere, s míg térdei közül el nem enged az utolsó törvény, csak ringatózunk fekete libegőjén, anyám és én.
+ 5 + 0 |