Te maradtál minden mondanivalóm, felkészülök naponta a múlásra, nem félek végigmenni a folyosón, téged festelek fénylő kapujára.
Rád omlik hajam, gyönge árvalányhaj, bennem a remény harangjai zúgnak. Az idő ostromol, az álnok tolvaj, míg halk lüktetései elmorzsolnak.
Így is szeretlek rezzenéstelenül, kivirágzott már létem kavicságya , levehetetlen vonásaimra ül a hazatérés meghúzódó vágya.
Csordultig teltem veled, s még akarlak, halhatatlansága vagy a hiánynak.
+ 2 + 0 |