Tűznek festelek Nyomtatás

Te maradtál minden mondanivalóm,
felkészülök naponta a múlásra,
nem félek végigmenni a folyosón,
téged festelek fénylő kapujára.

Rád omlik hajam, gyönge árvalányhaj,
bennem a remény harangjai zúgnak.
Az idő ostromol, az álnok tolvaj,
míg halk lüktetései elmorzsolnak.

Így is szeretlek rezzenéstelenül,
kivirágzott már létem kavicságya ,
levehetetlen vonásaimra ül
a hazatérés meghúzódó vágya.

Csordultig teltem veled, s még akarlak,
halhatatlansága vagy a hiánynak.


+ 2
+ 0