Nedvesen hullámzó bádogtető alatt krétával rajzolt ugróiskola a tér, a cipőtalpamra rágógumi ragad, saját univerzumom fültől, fülig ér.
Hosszú copfom kék nejlonszalagot reptet, szeretettel fonta bele édesanyám, reggel pöttyös bögréből iszom a tejet, darázs koppan nagyot a konyha ablakán.
A sarki péknél sorba állok héthússzal, ott kapható frissen sült ropogós kenyér, illata száll, eltűnik a cipó sarka, mire szeleburdi lábam hazáig ér.
Játszótéren kőszegélyű homokozó, vashintán súlyosan leng az múló idő, gazdát cserél néhány színes üveggolyó, ha a Nap felé tartod, látszik a jövő.
+ 0 + 0 |