Látod azt a vént? (Egykor fiatal volt, s a nők szívükben titkos tűzzel lesték.) A nyála állára folyt, mint bús ősznapokra fémes, hideg esték.
Végünk... nem leszünk! Hányt halom az élet, benne por, s kacat… A rossz kór: az ördög... Az emlék meg ítélet. Csak azt tudjuk: lettünk. Bélyegünk egy köldök.
Látod azt a vént? (Mert hogyha Te látod...) Képek agyában. Azt motyogja halkan: - Ez így csak szörnyű átok... Nem értem! Nem éltem... Tehát meg sem haltam.
+ 0 + 0 |