Csizmába bújt egy pákosztos egérke, de jóllakott cicánk közönnyel nézte. Tányér csörrent, majd hallgatott fehéren fehér asztalon, fehér terítéken.
Mászkált a szél a nagy és öreg házon, de bent mosolygott kalácsos karácsony. Fenyőfán csengőn hóezüstje csengett, de mégis csend volt, mely szívet melenget.
Karácsony-álom, ég-illatú álom! A sok-sok évet mind egyszerre látom: örömöt, gondot üveggömb-tükörben, tegnapi hitet végül összetörten.
Gyertyás könnycseppek lecsordulnak, égnek. Az én szívembe most is belenézhet angyal vagy ördög, kíváncsiság foglya, de ne számítson különös titokra.
Mikor szívemben karácsonyfa-álom: ott áll a Fenyő Csillagot varázslón, piros és bátor Csillagot, - a fénye igaz Karácsony egyetlen reménye.
+ 4 + 0 |