Engedékenységek ráncain ideköt, lobog a szél-lepel, s a közönyálmú mindegymi valaki szemébe térdepel.
*
Szögesdrót-inas a város. Néhány vén csillagszú perceg itt, s vederrel öntik ki a holdra isten felmosott szentjeit.
Utcák szájában szó burjánzik, ráhullnak szeretet-meggymagok. A lélek tisztaszobája naplementékkel megrakott.
A föld bőrén nefelejcs-hegek, - tavaszt tárcsázni nincs kabin, esőpercek rángatóznak a fák korhadt agancsain.
*
Valaki kétrét görnyedő, reszkető álmokat kéreget, s szemekben túlhordott éjszakák vajúdó tömbje szétreped.
+ 6 + 0 |