Rút hétfejű sárkányunknak éhes mind a hét feje; szájunk néma, világunk vak, rág a kétely mételye.
Mindent járó malmocskánkat rég elkótyavetyélték. Őröl bennünk bús alázat, a becsület nem érték.
Kezeinkből kicsavarva üssed-üssed botocskánk, nem tudod, mért rúgnak farba, s hogy a sors még mit oszt ránk.
Hol a Mammon lett a bálvány, istenként őt imádják, konzumnő lett a királylány, oda a fél királyság.
Hitünk vérzik ezer sebből, belerokkan holnap tán… Koma, sógor! Kenyér, jó bor, habos kávé hogy lesz ebből terülj-terülj asztalkán?
+ 8 + 7 |