- Na, hol tartasz? - A második mondatnál. - És mennyi kell? - Minimum kétezer-ötszáz leütés. Az kábé egy telegépelt oldal. - Húú, de gyengén állsz. Húzz bele! Egyébként miről kell írnod? - Ahogy a címből is láthatod: a Naprendszer újrafelfedezéséről. - Mit értenek az alatt, hogy "újra"? - Azt, hogy egyszer felfedeztük, másodjára pedig meghódítjuk. - Cccc. - Mi az, nem tetszik? - Szerintem felesleges meghódítani. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Régi közhely, de igaz. Miért hódítanánk meg nagy fáradtsággal a többi bolygót, amikor itt van a sajátunk? Csak idő-, energia- és pénzpocsékolás. - Csak gondolj a régi kontinensek felfedezésére: mennyi új szokást, élelmet satöbbit hozott. - Na persze. És az őslakosság kipusztulását. Vagy ha azt nem is, a rabszolgasorba döntését. - Áldozatok mindig vannak. - Na, ez is egy orbitális közhely. Addig nincs is gond, amíg mi vagyunk a hódítók. De mi van fordított helyzetben? Ha bennünket akarnának meghódítani? - Egyelőre nincs ilyen veszély. - Nana. Van, aki látott már UFÓt. Lehetnek értelmes lények a Naprendszerben rajtunk kívül is. - A tudósok szerint kicsi az esélye. Ne parázz. - Csak úgy, közbevetőleg: mennyinél tartasz? - Már több, mint ezeregyszáz karakter megvan. Majdnem fele kész. - Gyenge, nagyon gyenge. Egyébként - nem azért, hogy beleszóljak, de ha már írásra adtad a fejed, ráadásul pont ilyen témában, akkor - írj arról is, hogy már több szondát kiküldtünk több bolygóhoz is, bár ezek közül a bolygók közül eddig csak egyetlenegy tűnik "életképesnek". - Tessék, írtam róla. Most boldog lehetsz. Egyébként az egy is több mint a semmi. Egyelőre pont elég, ha egyetlen bolygón telepeket tudunk létrehozni. Idővel részben vagy egészben át tudjuk alakítani a terepet a saját igényeinknek megfelelően, és áttelepíthetjük a lakosságunk egy részét. Nálunk úgyis túlnépesedés van. - Azért én féltem egyrészt magunkat, hogy mi vár ránk a többé-kevésbé ismeretlen új világban, másrészt féltem ezt az új hazát is: idővel - a mi hatásunkra - valószínűleg teljesen átalakul, és sok-sok generáció múlva már hasonlítani sem fog egykori önmagára. - Tisztára elérzékenyülök. - Na ne mondd. Karakterszám? - Több, mint kétezer-egyszáz. - Na, lehet, hogy lesz belőle(d) valami. - Kösz. - Ez a legkevesebb. Gondolom, a minimális leütés számot célzod meg. - Gondolhatod. Amint elérjük a kétezer-ötszáz karaktert, azonnal vége a történetnek. - Mivel fogsz zárni? - Semmi különös: leírom, hogy már nem sok idő van hátra ahhoz, hogy az előzetes feltérképezés után elinduljunk az "új hazába", a Naptól számítva harmadik - kék - bolygóra, hogy a sajátunk mintájára csináljunk belőle egy újabb Vörös Bolygót…
+ 2 + 0 |