A rendőr – egy társával a kocsiban – szirénázó autóval száguldott a színház épületéhez. A diszpécser azt mondta, hogy leszakadt a színpad, páran eltűntek, de talán halott vagy sebesült nincsen – vagy legalábbis még nem tudnak róla. A rendőr már napokkal ezelőtt hallott a rádióban erről a rendezvényről: egy számítástechnikai cég valami új találmánnyal rukkolt elő – amit nagy titokzatosan csak úgy hívtak: a Gép – ennek a beharangozója lett (volna) ez a színházi előadás. Persze, csak mostanra lett készen a színház épülete is: rohamtempóban épült, hogy a Gép bemutatójára elkészüljön – ilyenkor gyakrabban vétenek hibát a kivitelezők, nem csoda, hogy leszakadt a színpad. Az épület előtt már várta a rendőröket a színházigazgató. Ahogy beljebb mentek, még nagy tömeg álldogált a folyosón – még csak percekkel korábban történt a tragédia. – Épp az előadás utolsó másodperceiben történt – magyarázta az igazgató. – A színészek épp felsorakoztak a színpad előterében, hogy meghajoljanak a szűnni nem akaró vastaps alatt. -Persze, persze. Szűnni nem akaró vastaps – gondolta a rendőr –, minden színházigazgató így beszél. A színházterembe érve rögtön látszódott a félig leszakadt színpad, előtte egy nagy, kádszerű gépezettel. A Gép – gondolta a rendőr. – Vajon mire való? Mintha csak meghallotta volna kérdését a mellettük eddig csendben álldogáló, kopasz férfi és a rendőrhöz fordult. – A Cég képviselője – súgta közben a rendőrnek a színházigazgató. – Ez egy forradalmi találmány: az első működő Időgép – mondta a kopasz férfi. –Ahogy leszakadt a színpad, a színészeink pont ráestek az Időgépre – mondta az igazgató. – És amely a rázkódástól bekapcsolódhatott – tette hozzá a Cég kopasz képviselője. A rendőr hitte is, meg nem is, amit hallott. Észrevett valamit a kádszerű képződmény egyik sarkában: egy varrott bőr vagy műbőr lábbelifélét. – Ez mi? – kérdezte az igazgatót, aki hamar kerített egy kellékest, aki végre kinyögte: – Ez Zeusz papucsa. A rendőr felvonta a szemöldökét: – Zeusz? – Az olümposzi istenekről szólt a darab. Mindegyik színész egy-egy ókori istent játszott a történetben – magyarázta az igazgató. – Azt hiszem, csak ez az egy papucs maradt belőlük – tette hozzá a kopasz cégképviselő. – Az hogy lehet? Hova tűntek a színészek? – kérdezte csodálkozva a rendőr. A kopasz férfi a Gép tenyérnyi, halványan világító kijelzőjére nézve azt mondta: – Visszamentek az időben. Valahol az őskor és az ókor határán lehetnek… – Hát menjenek el értük, hozzák vissza őket! – mondta magától értetődően a rendőr, a kopasz azonban megrázta a fejét: – Ez a Gép csak egy prototípus – még nem lehet „megbízhatóan” jönni-menni vele, mint ahogy például ön jár egy rendőrautóval. A színházigazgató kétségbeesett: – Mi lesz így a színészeimmel? A cégképviselő kopasz fejét megvakarva tétován azt mondta: – Vagy rövid időn belül nyomorultul elpusztulnak a számukra ismeretlen közegben… – Vagy? – kérdezte egyszerre a rendőr és a színházigazgató. – …vagy az adott kor isteneivé válnak – mondta a kopasz férfi.
+ 1 + 0 |