Öröm vagy bánat, mi lettem s vagyok? A föld mélyébe beszivárogtak a múltamat bearanyozó tegnapok... Fekete hajtásukból szárba szökken egy virág, mely kelyhében hordozza kincseit,de reá tapos a rohanó világ, s eltiporja haldokló értékeit. Majd lényem újraépítkezik! Kőablak képében száll alá. Nem riaszt már az ólomszárnyú halál! Fénybe burkolódzva hömpölygök a felhőkkel tovább... Mindig más vagyok! Megtanultam! Ha kell, átváltozok! Csobogó patak, majd hallgatag torony vagyok. Időtlen időkig, míg a Föld forog: szerepruhát adok, s kapok, az egyre szorosabb abroncs rajtam nyikorog... Taszít a vonzás, ütköznek a neuronok! Millió aranyló falevél a szélben inog végül az avarra hull... Küldetés teljesítve! Köröttem füzek könnyfátyla zokog. A mohákat szülő, odvas fák alatt, örökre néma hant maradok...
+ 5 + 0 |