Őrizd e kincset, mint bölcsőben a gyermeket! Ringasd két karodba fogva, mint mosolygó kisdedet! Őrizd, s vigyázd a puha pázsitot, a milliónyi életet, madarat, fát, virágot, s a csodaszép kék eget! Tanítsd, tanítsd a gyermekedet, hogy érezzen iránta végtelen tiszteletet! Ne taposs bakanccsal az ibolyára, ne tépd a virágot, ne tépd le hiába! Halld meg a zenét, mit tücsök hegedül… Csodáld meg a bércet, s érezd legbelül, hogy kell a fény, kell a nyár, kell a patak és kell a hervadás! Hová lenne a világ, ha nem láthatnánk többé a Nap arany sugarát, hófehér felhőt, a csillagos éjszakát? Ne hagyd tovább sírni a Földanyát! Töröld le könnyét, adj neki vigasztalást! Álmában alszanak a gyárak, s nem hallja hangját, a csikorgó gépek morajának. Ott színes, vidám az élet, üzenj neki álmodó, gyönyörű meséket! Lépkedj csendesen rózsaágya mellett, simítsd meg homlokát, mint anyját a gyermek… Őrizd, őrizd az álmát, hogy jobb és szebb legyen a világ! Ragyogjon mosolya, csengjen, mint harangvirág! Tündöklő arcában fürödjön az öröm, puha párnán szunnyadjon, ahol a hit örök! Hagyd nyugodni, üzenj neki csodát, hogy vigyázol Rá, álmodja tovább!
+ 2 + 1 |