Téged vártalak zöldszemű éj-szobra Titkos vágyaknak, éji kéjeknek Zöld szemednek buja, rejtélyes tengerében Ringatom magam kétségbe esetten
Téged vártalak piros alkonyatok mámorában Tengerből születő napok halvány horizontjában Hajnali fények sárga sugaraiban Macskaszemű éj-istenség
Süllyedt hajók talány örvényéből Mint, viharverte szentéj mélységéből Tört hajóm lenge árbóca fölcsillan Zöld szemed tengerének hullámaiban
Várakozás. Szívbe markoló, remény teljes várakozás. A költő próbál visszaemlékezni kedvesére, de csak a zöld szemei jutnak eszébe. Eltelnek kéjes vágyakkal teli esték, mámoros reggelek. S végül, bekövetkezik a rég várt viszontlátás. A megtört, kétségbeesett költő, újra megpillantja azokat a zöld szemeket. A kétségbeesés, reményvesztettség elmúlik, minden feledésbe merül. Egy pillanat halvány töredéke- belenéz a költő abba a bizonyos szempárba s meglátja benne önmagát.
+ 1 + 0 |