És éljen! Téves felhőktől már nem bódít ferdén a tudat. Édes aroma fülemben cseng, illata kapirgál a meleg füvön lenn, csendes mázolás a hűvös köveken, édes sercegés palackos üvegen, árnyékos hegyoldal lábánál várromon megpihen, a gondolat; emléket teremt, szabadságot, szerelmet tudat alatt. Többéves szenvedés forrása, biztos betonalapja ez, ahol a Balaton fekszik: édes élvezet, szélcsendben nézni téged, viharban tombolni veled könnyebb, mint most itt kiégni, kiszáradni, porrá hullani nélküled. De beléd.
+ 3 + 0 |