Letérdelni a márvány oltár mellett kitárva bűnös lelkemnek ajtaját, elmerülni mindent ölelő csendben, s meghallani Istennek halk sóhaját.
Elűzni maró kételyt, mely lett bennem, besózni bűnnek termékeny talaját, bűnbánón nézni önmagammal szemben, s hallani lelkiismeretnek szavát.
Legyen táplálékom szent vér és kenyér, ne lássam még Atyám vállán a talárt, simogassa arcomat fénylő tenyér,
hogy lássam utam, s ne vétkezzem ma már, s higgyem, mennynek jutalma lehet enyém egyedül csak ezt szeretném igazán!
Csak ezt szeretném…
Leülni melléd, s nézni esti csendben orcádon holdfényt, szemedben ragyogást, megállítva elrohanó perceket gyengéden oldani szűzi szorongást.
Érezni végre szeplőtelen tested, s tüzes ajkad ajkamon hagyott nyomát, az ajándékot kibontani veled megízlelve szerelemnek mámorát.
Elmerengeni, s nézni éji csendben ragyogó csillagot, telihold arcát, s szép jövőt igéző fényébe veszve
feledni múltamnak minden bánatát, s hinni mindig az igaz szerelemben egyedül csak ezt szeretném igazán!
+ 1 + 0 |