Szédültem a hintán, míg te kilőttél harminchét képet az ujjaid közül (tudom, mert számoltam a kattanásokat). Nem volt szabad kezed: a kócos hajad, és a cipődben zörgő kavicsok gesztikuláltak helyetted, miközben minden erőddel próbáltad bebizonyítani, hogy egy vaku is elég, hogy megvilágítson egy ilyen nyikorgó éjszakát.