Elfojt a magzatvíz… Nem vagyok már többé lovag, nincs páncél mely megvédene a világ vérebeitől! Magam vagyok szemben, az alkonnyal. Egy utolsó pillantás, a szivárványok földjére. Hallom a tépőfogak csattogását, belül a végtelenség szakad meg aztán az éjszaka takar el…