kút mélyéből kör alakú ég beton káva hasít szeletet vízbefúlt rongyok lebegnek mint ördöghal szárnyak
beszűkült nyugalom fekete földes körmök áznak holt kéz a ruhát igazítja szél fújta hullámcsobbanásban lobog
jeges víz harapja a húst csámcsog csettint kóstolja mielőtt felzabálná
arccal fölfelé háton lebeg mintha élne egyensúlyoz gyönyöre kör mely egyetlen ablak…
ránéz a nap a hold egy maroknyi csillag szemeit élővé akarja tenni a halál nem szentimentalista amiről költemény könnyez szavakat
kör néha kék ég ha van időd borulat minden kör ha elég sokáig lent maradsz megízleled a Halál Kelyhe nyílt kör alakú világa odaátra mutat
arccal fölfelé a hátán lebeg mintha élne egyensúlyoz gyönyöre kör mely a túlra nyíló egyetlen ablak…
+ 1 + 0 |