A hajnal színei ölelkeznek az éjszakai égen, megtelik a világ ezzel az arany-narancs fénnyel. Pár perces játék mielőtt felkel a nap most még álmodni hagy, lágyan magával ragad. Kitágult pupillákon át a halvány ragyogás elárasztja a lélek legrejtettebb zugát. Megszólal a zene, fellobban a láng, élet ébred mélyen, kitárul a világ. Most kéne meghalni vagy örökké élni, most kéne szeretni, hinni és remélni, Elveszni kéne a hajnal bűvöletében és újjászületni, mint a nap a keleti égen.
A verset a hajnal, ill. a napfelkelte ihlette. A lassan éledő őszi táj hangulata az emberi lélek mélyére költözik és a mindennapokat félretéve életre hívja a bennünk lapuló élni vágyást nagy intenzitással.
+ 1 + 0 |