Felüti a nyár ismét csikó fejét Sárga nap tündöklése izzik a csillogó szemekben. A remény vak rabja lesz most megint mindaz, ki hitetlen.
Hajakba borzol a vadóc, lenge szél, Majd szabadon folytatja útját a végtelenbe tovább Röpdösve táncol vele a vágy, mint derengő délibáb.
Egy érintésnyire csak a mindenség, Kitárt karokban nyúlnak el távoli csillagrendszerek. Társukra várnak a tejúton elveszett tekintetek. Visszavár a folyó, s a tengerbe ér. Hullámai lassan elnyelik az elmúló éveket. A nyár újrarajzolja a még élni vágyó véneket.
A nyár megújulás, élet. Álmodozva kémleljük a csillagos eget és szaladnánk szabadon a széllel. Az ember legszívesebben átölelné az egész világot és kedve lenne örökké élni.
+ 2 + 1 |