már nem ível felfelé semmi vagy megállt vagy alszik pihenni egy új ismeretlennel összeadódni redukálódni reggeli vízre szomjazni mert ott zuhan le a tenger a két medencecsont szorosában aláhullik kioltja a fejemben égő házat otthontalanok meztelenek vagyunk kilátszódnak a belső szerveink te kedves ismeretlen hajnal a hasad s méhedben lesz kedve felkelni a napnak hagyd ébredezni hogy reggel ölelkezhessenek a szüzek mint épp most mi csak feloldozva ilyenkor csak ez jó mert ereinkben házasodott az endorfin s a melanin csak el ne felejtselek leomló táj az emlékezet
+ 1 + 1 |