Matyómintás ég borul fölénk, s bár felénk még a madár sem jár, azért te meg én kettecskén boldogan heverünk patchwork kertecském folt-füves, selyemhűs ölén. Az ég padlását kékre festi az északi fény, kényes hártyaként feszül rajta a szivárvány. Látogass meg máskor is, gyere fel a dombra, ott lakom én, túl az óperencián, a világ legvégén.