Utazás Kazohiniába |
Megint volt egy álmom egy tévés vetélkedőről. Elmesélem Önöknek. Hát így kezdődött. Lélekszakadva vittem az első találatot a zsűrihez, még hitelesíteni kellett. A zsűri egyhangúlan jóváhagyta. Az ellenfelem sem volt rest, egy 18 éves pakombartos fiatalember. Hozta az első találatát: "A bestiát jól kell tartani!". A zsűri kisebb tanakodás után elfogadta a találatot. A gond csak az volt, hogy a bestia oroszlán is lehet, nem csak férj. A verseny abból állt, hogy férfi-nő kapcsolatra vonatkozó szellemes mondásokat kellet adni. A tét nagy volt, az első helyezett elutazhatott egy fős kísérettel Kazohiniába. Ezzel az első két találattal mintegy megadták párbaj alaphangját, és felrajzolták a mondások érvényességi körének határait. "A házasság szövetség olyan bajok elkerülésére, amelyek nélküle nem lennénk." jöttem elő megint egy Karinthy-idézettel. És meg is lett az eredménye, elhúztam 2:1-re. Álomban közbejött egy csethívás. Valamit írni kellett a csetablak aljára! Én: Olvastad már a "Szuicid alkat" c. novellámat? Milyen vers? Láttam Te is írsz verset. Szabad verset, nagyon szabadot. Publikáltad valahol? Én: Nem nagyon súlyos, egy fészbukos képcsajciba szerelmes lenni? Milyen nálad a KEBELÉT szó, nem túl régies? Hja, hogy most nem érsz rá hülyeségekkel foglalkozni. Neked a szabad vers az hülyeség? Akkor miért űzöd magad is? Én: Na jó, majd máskor zaklatlak. Szóval egyáltalán ne zaklassalak? Akkor kösz az eddigieket, meg a szülinapi köszöntést. Látod én azt nem vettem zaklatásnak. Valakinek úgy fogalmaztam, hogy kész petárdadurrogtatást és gyönyörű tűzijátékot rendeztetek. A "Sötétben bujkáló piszkos ellenforradalmár reszkess" c. ajándékképedet meg egy kreatív szösszenetnek vettem, és nem hogy megijedtem volna tőle, hanem elneveztem "Eszmi"-nek. Két magyarázatot szoktam adni a névre: 1. A gyakoribb: "Ez mi?", a ritkább: 2. "Eszmeralda becézve." Én: Tényleg a mai, amit most csinálok, még egy novellát, amit ma virradóra álmodtam. Két ember, az egyik én voltam, felváltva hoz aforizmákat a férfi-nő kapcsolatról. A zsűri eldönti, hogy az aforizma megfelel-e a kritériumoknak. És mindjárt ideömlesztem a további aforizmákat. Természetesen vagy 21:9-re én nyertem. Én: A részleteket nem kívánom elmesélni, csak egy momentumot. Szóval jön a fiú egy Marx idézettel, hogy "A nyárspolgárok nappal nem szeretnek arról beszélni, amit éjszaka csinálnak." Erre én óvtam, hogy nincs a mondásban a férfi és a nő. Mire a zsűri a fiúcskának adott igazat. Erre azt mondtam, hogy akkor fogadják el a következő saját kitalációjú aforizmámat, hogy "Én egy első generációs férfi vagyok. Nekem az anyám és a nagyanyám is nő volt." (Farkas András, 1985). Így is lett. A továbbiakban következtessék ki, hogy melyik aforizmát, ki mondta?
Kazohinia egyébként nincs is, talán csak az író Szathmári Sándor képzeletében a harmincas években. + 2 + 0 |