holdzuhanás az ablakon áttetsző éjszakák infúzió áramlása a fényesre száradt falakon de az alkonyat különleges barázdált arcok fordulnak elbúvó erdei bogárként a rejtőző csend elérhetetlen levéltakarója felé az aláhulló magasságban összesűrűsödik a műtőlámpa fénye lidérces sápadt derengés terjed megállíthatatlanul a kórtermeken át a hajnal holdfényszínű messzeségben égő homlokodon hűvös cseppeket kondenzál a fény
+ 3 + 0 |