(Annabel Lee)
Sok-sok éve egy királyságban történt, tengerhez közel, Ott élt egy lány, kiről tudni kell, Hogy ő volt Lee Annabell - S a lány gondolata egyre az, Hogy szeret s szeretnem kell.
Volt két gyerek egy királyságban A tengerparthoz közel, Szeretve szerettük mi egymást - Én és ő, Lee Annabell - A sok szárnyas angyal az égen is bennünket irigyel.
Volt oka rég egy királyságban A tengerparthoz közel, Rút szél hozott egy felhőt, s meghűlt Gyönyörűm, Lee Annabell; Úri rokonok jöttek érte, S tőlem messze ásták el; Sírba zárták egy királyságban A tengerparthoz közel.
Irigy angyalok félig sem olyan Boldogok, mint ő és én - Igen! - Volt ok, (a királyságban Tudják a tenger ölén) Szél és felhő jött éjjel, meghűlt S meghalt Annabell szegény.
Szerelmünk erős szerelem volt, Ő több mint mi, ha ölel – Bölcsebb, mint mi, ha ölel – Sem az angyalok fönt a mennyben, Sem a tengermély ördögeivel, Nem bonthatja szét lelkünk sosem, Gyönyörűm, Lee Annabell.
Nem a holdfénye, álmok tüneménye Vagy nekem szép Annabell. Több csillag se kel, de a szemeid érzem Ragyogni szép Annabell. Sok éji-árban, melléd a sírba fekszem Kicsi asszonyom, én életem – kedvesem. Sírod szemben a tengerrel, S a tenger rólunk énekel.
Fordította: Németh Dezső
+ 7 + 0 |