(öregedés)
májfoltos kezén a ráncok összenőnek sötét völgyekbe rendezve bőrredőket finom háló az arcbőr drapériája madár lábnyomok fakó viaszba vájva
(miről is folyhat a szó a parkban)
miről is folyhat a szó a parkban tegnapi szoknyapecérek fanyar évődései közt? ó, kik is voltak a nők, életük keser-édes tegnapjait odakozmáló lágyszavú szépek? a „pirosnegyvenszázulti terített-durkmarch” közben jár csak a száj, erősen kéklik az ajkak szélein a szívtaposta koszorúerek, löszfalba vágott kocsiútja. emlékek folyama szertelen kanyarog, lázgörbe a kórházi ágyon. az arcok is lassan cserélődnek, mint sírokon a csokrok. nem barokk győzelmi hálaadás ez, nem tedeum, ősz van.
(benyitott szobámba az ősz)
benyitott szobámba az ősz belökte az ablakot itt a hegyen mitől is vártam tegnap hogy a holnap már ne legyen az udvarban a földön pilláit szórja a halál no nem így nem ilyen nyersen csendben szimatol kutyamód idejár még kinyílnak a percek a fényben méhek szava dong az akácok közül egy virágot bontva itt pompázik a bolond kiülnék a teraszra jó kabátban a lélek is melegebb hiába minden csak én tudom hogy nem leszek itt újra veletek
(a fogoly)
elkapták mint egy bliccelőt és mentőbe tették gyűrögették mert a földre ült az áruház előtt az orvosnő nevetgélt mert a sofőr fogdosta a mellét s repült velük a fehér mentő ringott a két formás emlő és ahogy a hordágyon kínra feszítve magát összevizelte nem értette tisztán hogy miért miért kérdezik: milyen nap van ma? hogy pesten van e vagy Bagdadba' és, hogy mi a neve? - tudja a fene... majd a humánum fehér közönnyé válva a közkórház húgyszagú szobája lett a világ mi megadatott csökkentve ezzel is a társadalombiztosítási alapot és a sztróktól űzve esztelen maradt fogoly s bolyong most is a bűzben meztelen
(proszektúra)
van aki elmegy hirtelen felszáll mint reggellel a pára nem köszön, mint egy idegen s melegét még őrzi a párna viszed a ruhát utána
(fekete rózsáid között fekszel)
csak az a gyönyörű idő telt el nem lüktet tüzeket már a véred fekete rózsák közé lefekszel hová a nedves gyökerek leérnek
fekete talajban arcra bukva fekete körben a föld takaró fogaid köze a férgek útja még ott van a szádon a tegnapi szó csak az a gyönyörű idő telt el fekete rózsáid között fekszel
+ 6 + 1 |