Orpheusz azokat a dalokat ihleti, Amelyek a kedves elvesztését siratják. Fosszatok meg szemeimtől, Mert visszanéztem, Jön-e a drága? A pokol tornácára értem, Ez a dantei első kör. És a második kör A szerelem bűnösei. Hát hazaértem. A hét főbűn egyike. A paráználkodás Gondolata. Mert csak gondolatban, Sőt, úgy sem szerettem. Csak hát elvarázsolt A parázna testem. És nem restelltem Pornóképekkel, Bomba nőkkel Bombáznia szép lelkét. Úgy kívántam a testét. S a pokol harmadik köre A torkosok, falánkok. Mert itt is vár rám Egy kis kálvária. Mert ambróziát ettem. Számolatlanul Ettem olajbogyókat, Azt hívén akkor, Itt a Parnasszus, És ő a Múzsám. S lám, hogy boldog Lehessen, félreálltam. Megszüntetve a csuhás Státust. Legyünk barátok! Persze, azt olyan könnyű. Hadd folyjon mind a könnyünk. Tépjétek le a csuhát! Mint kukoricáról A száraz csuhét! A tengerihántáskor, És adjatok kíméletet A szenvedő léleknek, Amiért nem akart Útban lenni. Nem ért rá pasit keresni. Nem ért rá tőlem Valakit szeretni. És a következő bugyor. A pénz rabjai, Fösvények, uzsorások, És tékozlók. Ide tartozom Én is. Mert amim volt, Azt mindig feléltem. S nem féltem, mit hoz A holnap, csak élveztem, Mit lehetett. S ez bűn, Ezért mehetek bugyorba. Fojtottam volna inkább Borba. Az indulatom. Most itt vagyok a negyedik bugyornál, És illetékes vagyok mind a négynél. Az elsőbe, mert hitem nem éltem, A másodikba, mert A szerelem bűnébe estem, A harmadikba, mert ambróziát ettem, A negyedikbe, mert költekeztem. És mi vár még, hány helyen Kellene egyszerre lennem? Aztán az ötödik kör, a haragosok, Indulatosok, ide aztán főképp Beestem, mert tartani a nyelvem Ritkán volt kedvem. A hatodik kör, az eretnekek, Hányszor kiálltam mellette, Hogy vagyok ateista. Inkább, mint elvakult, Elárvult Maoista. És a hitetlenség Bűnébe estem. Mert Sztálinért, Leninért, A pápáért, a Dalai Lámáért Nem volt kedvem imádkozni. Ezért kell most kiátkozni. És nem fogok kiáltozni, Ha szigonyokkal Döfik a testem. És főhetek tovább Másokkal az üstben. A hetedik. Ide is tartozom, Mert egyfolytában Káromlom az istent. S jönnek a megbízhatatlanok, A Rondabugyor a neve. A költőnek itt a helye. Mert kerítő, hízelgő, Szimóniákus, ez is egy státus, Gátolta a Szent lélek Szabad működését. Varázsló és jós volt. Mindig mindent előre látott. Nyerészkedett, sikkasztott Párszor a konyhapénzt Nem adta mind oda, Képmutató volt. Minden előadásán Mutatott képet. Vetített. Rabló, s tolvaj volt Elipszilonnal. Mert Helyesen írni sem tudott. Rossz tanácsokat adott, Amit maga meg sem fogadott, De mindig hirdette az igét, Ha kellett, fűt-fát megígért. Viszályszító volt, s hamisító. És a kilencedik bugyorba is megvolt Az oka, hogy bezárják. Ami a Pokol Kútja. A parázna, buja, Elárulta a háza népét, Kiárusította a hazáját, Vendégeit jól lakatta, És végképp volt Judecca, Nem elég, hogy Judit volt felesége, Nem volt hálás egyetlen jótevőre. E kilenc bugyorban vagy körben Egyaránt otthon van, itt marad Végleg. Már többet nem remélhet. Ezt mind most nekem felrovom, Rovott múltú vagy hetedíziglen. Az Isten, ha volna, segítsen.
+ 3 + 0 |