Nem volt nehéz, akkor, az, hogy a népet szeresse oly különc, mint én vagyok. Elefántcsont toronyból ballagóban megfogalmaztam mit is akarok. Más izmusokkal együtt optimizmus volt benne? Hát ez korántsem talány! ..de más Rend volt, - nem ilyen undorító, mit most látni Ninive piacán. A nép más volt, mondjuk inkább: lakosság. Nép, s lakosság nem azonos szavak értelmükben! A jót akaró több volt.. (..bár színlelőkből is bőven akadt, s olyanokból, akik, - miért tagadnánk? - csak azt várták: jöjjön a pillanat, s akkor Hazát, amely többségnek érdek, önhasznukra átalakítanak. Utóbbihoz, persze, törpécske ország egymagában túlontúl picike, s a lakosságban akkor nép is ott volt, és Rend a rend, s helyén a nép szíve.)
Ma néhány különcnél csak az Igazság. Szakadéknál bámuló birkanép.. Miért is nem vagy becsületes pásztor, múltat értő, magyar értelmiség? Más lett a rend, igen, igen, de mégis, miért lapulsz, mikor csaló szavak a légbe szállnak, s primitívség szór szét szégyentelenül hazugságokat?
Nem tagadom, hogy más népet szerettem, - s azt szeretem ma is. Lement a nap. A fenyők átsétálnak a sötéthez. Bezárom elefántcsont tornyomat. A mai nép? Jó volna tenni érte, s ha tehetnék, tennék, - bár megvetem: nem nyitja fel szemét a mai fertő,
s kiáltó múlt, véres történelem.
(2013)
+ 3 + 1 |