Elzárok érted egy könnycsapot, míg leáldozóban a nap - elengedlek vállamon verdeső galambom. Másodvirágzó lett az ősz, megül a tornyokon... egy kis lilával összemosom, foltozom árnyaid, ha nézlek, bevasalom a holnapot; fényednek ára van, libabőrös jégvirágok csurognak le az ablakon. Szólnék, de a száj néma, csak kéz fest egy tiszta alapon. Hideg van, párásak a balkonok, a szél várat épít szemközt a falon; egy villásreggelinél időzít, játékos felhőkkel táncot rop, varázsol, ledönt villanyoszlopot. Ki magát szereti, az életét is. Elzárok érted egy könnycsapot... és váratlanul eléd szaladok. 2015. november 20.
+ 6 + 1 |