Én kilépek e háborúból Uram. Nem is tudom, hogyan kerültem bele - Azt hittem: kezeid lökdösnek e szakadt gátakon zúduló időben, és az embernek egyszer majd meglesz a korban a helye. Tudom, te jobb vagy mint a szándék, melytől állandó hadüzenet, támadás, menekülés az élet, csonkolt vággyal vesztett álmokkal, át(v)érző szívvel, ha nem lennél: hogy is szeretnélek? Felnézek e reménytelenségben - Angyal nélkül repülnek a szárnyak! Lehunyom szememet, imaként mormolom: kilépek e háborúból Uram, de nem megyek utánad.
+ 1 + 0 |