Köszönöm Élet, hogy itt vagyok, hogy fölöttem csillag és Nap ragyog. Köszönöm, hogy születtem, és hogy tudok járni, veszélyes titkokat, áldott csodákat látni. Ölelhetem a fák csókos lombjait, láthatom arcomat: a mait, a holnapit. Hogy simogattak imás, dúdoló kezek (áldom is őket: míg érző ember leszek). Aztán beledobtak e Világ-Semmibe, ahol fészkelődünk, keresgélünk, ölünk és csalunk, nem is gondolva rá, hogy egyszer meghalunk. Gyűjtjük a kincset, vesztjük a reményt, hullnak a könnyek, halnak az álmok, eszmék koppannak, nyílnak gyöngyvirágok… Köszönöm élet, hogy még itt vagyok, hogy szívemben csillag és Nap ragyog!
+ 5 + 0 |