Ma olyan jó asszony voltam... Kis betegemmel repkedtünk körbe, és velünk táncolt az egész lakás, tiszta ruhákkal mennyezet forgott, vasalóm szerelme kék inggel parázs. Helyet cserélt két villanykörte, jót nevettek a gyümölcsökön; lépcsőházi fagyos hangulatban korcsolyázott a felmosó vödör. Játékok lármásan masíroztak puffadt porszívó-szaurusz előtt, magába nézett ámulva a lábas, csigák foglalták el a sütőt. Átkeltem zöld pléd-óceánon, megevett pár cápa-bálna-rém - varázsszereimmel összebújva pulyám elszunnyadt egy mesén. Szépen felöltöztem este, mint mikor ha nálad alhatom, hallgattam a reszketeg-mély sóhajt átszűrődni szomorkás dalon. Ma olyan jó asszony voltam. Itt, ott, mindenhol, ahogy szereted. Körhintát csináltam szédült agyamból, csak hogy elfelejtsem: nem vagyok (nem vagyunk) (mért nem vagyunk...?) (lehetnénk) veled.
+ 6 + 1 |