Szárny-nélküli gólya lettem, naiv lélekkel repültem, ostromoltam a Napot, felettem, köröttem minden ragyogott. Sas széttárt szárnya, vijjogó vadászzuhanása nem rombolt le se jelent, se, a sokat ígérő holnapot, nincs szárnyamra nem vadászott, furcsa éneket rikácsolt ott a sziklatetőn. Nekem jósolt, de kit érdekelt akkor bármi is.
Fiókgólya évek, percek alatt tegnap lettek, ködbe vesztek. Ormok dőltek robajjal, földrengés rombolta remény-oszlopom, falaimon sírva könyörgött a repedés.
Elmúlt rémálom helyére telepedett a gémeskút utolsó vödrének hűs vize. Mindenkor ihatok belőle, de forr, és arcon fröcsköl,ha akaratának ellen szegülök, belém döngölte: nem lehet, nem szabad görcsösen szorongatni hitetlen voltodat.
+ 1 + 0 |