valamit hallok harangozni mintha a fülembe ülne a nagyharang a tér körülöttem valóban tér az ágy lelóg a hatodikról
s a lábam
a költő éjfélkor verset ír versre ébred a hajnal érzi a kávé és könyv szagát hallja a tapsot félálomban
a fülem cseng
jó hírt hallok a könyvhéten elkelt egy szálig a kötet görnyedek hazafelé szatyor alatt húzzák kék arcú ezresek
kezem már zsibbad a költő hajnaltól reggelig a költő álmában verset ír a költő költ piros ruhák a réten vérző pipacsok
kati még mellettem szuszog
valós vagy vélt kéj a kávé altat vagy ébreszt nem tudom hát takaró nélkül fordulok kati győzköd magamat győzködöm
az unió nem ér meg felkelést
körülvesznek még élő barátok kezükben kék könyv mélykék szemükben a fény meleg sugár és fényemberke vagyok
a sarki jég rámfagyott
üvegzöld rétegek alatt virágporból dínócsontok palában szénben rostos levél szemem égő borostyán
s benne a légy
a harangszó elmarad másodpercek álmomba táncol minden halott költöző madarak temető felett mentő sivít sivár a regg
lelkem az ördögnek se kell
zsibbadt az agy gerinc a láb a párna izzad s könnyeket szomjas szegény megissza sötét üreg az árvák szeme
az álom elborít merül
álmodtam-e a valós éjszakát versemet olvassa fel valaki és hallani vélem hangomat ismét perel a nagyharang
vasárnap könyvhét hangyaboly
+ 1 + 0 |