Lepkeláng-szemű szép, TE, múltadból suttogó, messzire gyönyörült leánykodás! Hajnalaid zuhatagában fűzfaágakban táncoló, homlokodra éklő zöldellő égkoszorús! Nádas-erdő-rét fölé növő, mítoszi szelídség! - őz-riadt jóság! Légy bátran olyan - Megváltozhatatlanságom! Angyalhang hangvilla-érzékeny múltamban, s most -húsz éve már – más Felesége! Anya! Fennebbvalóság! - én az maradok, tarisznyában hordott partról megmaradt földdarab, fűcsomó! TEhetetlenre ítélt, hitvány, múltba néző, aggasztó árnyalak, Isten szánalmasa, gyötrődő költőieskedés, kit forgószél hevít, forró fagy lankaszt --- életkedvet játszó bú-sárga fenyőág! Jártamban- (érkezhetetlenségemben) év-emlékezet, éh-fohász! Életemmel túlkapott dekadencia, a sors elodázottja., Magam.
+ 2 + 1 |