blockish
blockish
Címlap Lelkes Miklós
Lelkes Miklós PDF Nyomtatás E-mail

Lelkes Miklós

1938-ban született, Budapesten. Apja nyomdász, aki egyetemi levelező szakon jogot tanul, édesanyja varrónő. Első írásai már gimnazista korában megjelennek, a NÉPÚJSÁG /Pest megye lapja / rendszeresen közli meséit, 1956 után a KISDOBOS is. Egyetemi hallgatóként részt vesz a Pest megyei Hírlap köré tömörült íróközösség munkájában, tagja lesz az Irodalmi Alapnak is. Utóbbiból később kizárják. A „Szépség szeretetére” épülő humánus szocializmus híve, éppen ezért az Aczél György nevével fémjelzett irodalompolitikai légkör ellenszenves számára. A nagyon távoli jövőben „forradalmi értékű” változást remél, amely megnyithatja az utat az általa elképzelt „igazi szocializmus” megteremtéséhez. Keserűen látja, hogy a helyzet inkább rosszabbodik / „rege róka mindenütt / s hol a forradalmad?” – teszi fel a kérdést az Új Aurórában, 1979-ben megjelent Rókatáncban, és olykor kritikus hangvételűek a Hevesmegyei Népújságban rendszeresen megjelenő versei is /.

1989 után egyetlen politikai párthoz vagy mozgalomhoz sem csatlakozik. „Belső emigrációjából” mélységesen megveti a közéletet elárasztó, kisajátító komikus hazudozókat, becstelen törtetőket, hataloméhes álszenteket és nevetséges köpönyegforgatókat, árulókat. Megjelenő verseiben rámutat: az erkölcsi fertő, a „pénzpokol” – világméretekben – a tőkés rendszer lényegéből fakad. Budapest Kézikönyve /CEBA, 1998/ az írja, hogy meseíró, költő, egyetemi oktató, kandidátus. Mindegyik igazolható volna, de valójában ezek egyike sem. Meseíró, író szeretett volna lenni. Erre azonban nem volt lehetősége, annak ellenére, hogy hét mesekönyve megjelent és írásait számos hazai és külföldi magyar nyelvű újság, valamint több mint harminc antológia közölte.

Az elmúlt néhány évben felnőtteknek szóló írásai az alábbi folyóiratokban, lapokban láttak napvilágot: LANT, KALÁKA, KLÁRIS, ÚJ HEVESI NAPLÓ, HETEDHÉTHATÁR, a gyermekeknek szólókból pedig a DÖRMÖGÕ DÖMÖTÖR, a MACSKA MAGAZIN, a jugoszláviai JÓ PAJTÁS és a romániai SZIVÁRVÁNY közölt. Költészetének lényege a jelenből való menekülés a „gyönyörű és ijesztő varázslathoz”, olyan tájra, ahol, „az Érthetetlen szépsége mesél”, de a látó embert szeretettel fogadják és itt „ember lehet /mosolya, könnye drága, /s ítélete nem önérdek-ítélet. /Ha szól: Ő szól - az Igazság Királya.” Ilyen táj, ország nem létezik, de fájdalmas és egyúttal szívdobogtatóan szép varázslat néhány pillanatra megteremtheti.

Kéziratban levő nagyobb terjedelmű prózai művei: „Álmok, tájak, emberek”, „Aprócska tűnődések” /humoros írások /, „Gyermekkori diófák” , „Gondolatok, aforizmák” /ezek felnőtteknek szólnak /, valamint gyermekeknek írt számos, változatos témájú, versben és prózában írt munka.