blockish
blockish
Címlap Magyari Barna
Magyari Barna PDF Nyomtatás E-mail

Magyari Barna

A Lant című irodalmi folyóirat egyik legismertebb költője Nagyszalontán született 1965-ben pedagógusszülők első gyermekeként. A Magyari családban komoly hagyománya volt a versírásnak: nagyapja és édesapja is foglalkozott rímfaragással. A családi tradíciót csak Magyari Barna folytatta, hiszen öt évvel fiatalabb öccsét sohasem foglalkoztatta különösebben a költészet. Magyari Barna első verseit 8 évesen írta, aztán hosszú hallgatás következett. Gimnazista korában – amikor az első szerelem szele megcsapta – ragadott ismét tollat, hogy érzéseit, gondolatait kifejezze.

Szülőföldjének sajátos miliője, az irodalmi nagyságokban (Arany János, Arany László, Földi János, Sinka István, Zilahy Lajos és mások) gazdag nagyszalontai környezet erőt, hitet adott neki ahhoz, hogy elszánt kitartással folyamatosan haladjon a költészet felé vezető rögös úton. Első versei 1985-ben még Romániában jelentek meg. A bukaresti kiadású Előrében három miniatűrrel debütált. Ezek közül a Restaurálás című így hangzott: ,,vers-állványokról / tatarozom / omladozó önmagam”. Irodalmi lapok 1987 óta közlik verseit. Magyarországra 1988-ban települt át: előbb Gyulán élt, 1995 óta pedig szűkebben Szeghalom, tágabban a Körös-Sárrét az otthona. De sohasem felejtette el, hogy a nagyszalontai környezet nélkül nem válhatott volna költővé. A Gimnáziumi legenda című versében 1988-ban többek között ezeket a sorokat vetette papírra: ,,Nagyszalontán / az Arany János Gimnáziumban / lábujjhegyen járt bennem / az irodalom / nehogy zavarja a matekórát / a trigonometriai egyenletek / feldagadt bokáira szögfüggvény-pakolást tett / a számtantanár...”

Magyari Barna szinte valamennyi hazai irodalmi folyóiratban publikált már, sőt a '80-as évek végén és a '90-es évek elején amerikai, franciaországi, németországi, jugoszláviai és csehszlovákiai magyar lapok is közölték költeményeit. Eddig öt kötete – Áthúzott hallgatás (ez a gyulai Mocsár Józseffel közös kiadvány), A költők belevizeltek a Dunába, A szeretet szele, Esőre áll a csípőd, Az ember cucca – jelent meg. Költészetében az igazi nagy áttörést Az ember cucca című könyv jelentette. Ennek a kötetnek a recenziójával – Németh Dezső főszerkesztő tollából – a Lant 2004/4-es számában olvasóink is találkozhattak.

Magyari Barna Békéscsabán szerzett pedagógusi diplomát, s már tizenkettedik éve a Békés Megyei Hírlap újságírója. Legutóbbi kötetének megjelenése óta is rendszeresen építgeti lírai világát: ,,bennem könnyedén indul a semmi / a hiány négyütemű motorja / ezernyi tűvel szúr a végtelen / mikor kényszerből megyek vigyorba // ágyban kocsiban s költői sávban / legtöbbet mindig egyedül voltam / de hölgyek hordták belém a gyönyört/ ezért lelkemben emberi nyom van // emlék-tócsáktól fröccsen most az agy / ebből a nyárból csupán ez maradt / Nagyszalonta lágy simogatása / s egy nő forrósága a szív alatt”.

Tallózás:

Harminc évem van, ez biztos és visszavonhatatlan. Versem több van, sokkal több, s én harminc évemmel meg verseimmel együtt vagyok a teljes Magyari Barna. Nagyszalontán születtem 1965-ben. Arany János, Arany László, Zilahy Lajos és Sinka István irodalmi hagyományokban gazdag szülőföldje adott erőt, hitet a verselésre. A nagy múltú Csonkatorony tövében több évtizeden át eredményesen működött Arany János Irodalmi Kör indított el költői utamon. Az irodalmi kör verspályázatának megnyerése (1985) óta publikálok. Nagyszalontán voltam kosárfonó, vesszőhántó, fűtő, hóhányó, helyettes tanító és csaknem három évig Arany múzeumának „mindenese”.

Nyolcadik éve élek Magyarországon, Gyulán. Azóta számtalan hazai és nyugati magyar folyóiratban, heti- és napilapokban kaptak nyomdafestéket költeményeim, tanulmányaim, publicisztikai írásaim. Verseimért Egerben Nívódíjat (1989), Budapesten a Széchenyi és korunk pályázaton (1992) minisztériumi különdíjat kaptam. Áthúzott hallgatás című könyvem (Mocsár Józseffel közös kötet) 1994-ben jelent meg. Diplomát a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola testnevelési szakán szereztem. Jelenleg újságírásból élek.

A cikk 1995-ben jelent meg a Lant tavaszi számában.

Nagyszalontán 1965-ben azon a májusi vasárnapon nem kérdezte senki, akarom-e vagy sem, csak úgy egyszerűen a véletlenek betoltak az életbe. Ma, harmincnégy évesen, már lényegesen többet tudok a földi létről. Élmények és érzések kövezték ki azt utat, mely önmagamhoz vezet. De vajon most, a második ezredforduló előtt, érdemes-e mindig önmagát adni az embernek?! Verseket tizenöt éve publikálok. A költészet mellett a humor is foglalkoztat. Hisz sokszor röhej az egész világ.

Az írás 1999-ben jelent meg a költő „Esőre áll a csípőd” című könyve hátoldalán.

A szerző megjelent könyvei: Áthúzott hallgatás (Mocsár Józseffel közös kötet, versek 1994), A költők belevizeltek a Dunába (versek 1997), A szeretet szele (humor 1998), Esőre áll a csípőd (versek 1999), Az ember cucca (versek 2004).