nagypapa azt a zöld csizmanadrágot szerette legjobban, amiben gyalog jött hazáig, nem megszökött, mesélte, csak a csapata hagyta el a visszavonulásnál
a zöld nadrágot hordta télen-nyáron, ez volt rajta akkor is amikor a kis ruszki katona nyemcki!-t kiáltott, s ráfogta fegyverét
ordított a kertből, hörgött ijedtében nagymama, s mire odafutott kitépni a fegyvert a katona kezéből az már nem volt sehol
egy pillanattal azután, hogy meghagyták életét nagypapa folytatta az etetést
ha az utca felől csizmák kopogása üvöltő férfihangok, kutyák vonyítása hallatszott nagypapa fejvesztve rohant az udvarvégi kisház kemencéjébe
minden kemencében nagypapámat látom zöld csizmanadrágban, fázva rettegve, csontsoványan, gémberedett lábakkal kucorogva túlélni a háborút
2014. Gödöllői Irodalmi Díj 2. helyezett verse
+ 4 + 0 |