az intő szó már halkuló
apád örökkévaló szép igaza
fonott cipó anyád kezéből
− neked kínálta-törte először –
édes vagy sós volt
beléd kódolt ízzé vált
érzed ma is éltető zamatát

félszeg ölelésben rejtőző
csókok emléke
időtlenséget hordoz
halálig őrzöd
ős-emlékeid

+ 2

+ 0