Virágvasárnap alkonyán gyors léptek nedves utcakövön. Kapualjban magány, s jövőt tördelő árnyak nesze. Aprópénz csörren, halk sóhaj illan, s kopott szürke házfal visszhangoz rongyokba fojtott köhögést. A megállt időre csend vigyáz, s távoli mennydörgés kíséri koldustestből kiszakad lélek fényútra tévedt lépteit.
+ 1 
