Nekem kellett az a két üveggolyó. Fénytekinteted kristály varázsa, De játszanom velük sosem volt való - Nem bírhatom őket megállásra. Vakító távolba gurul a két kék, Melyeknek kegyetlen foglya vagyok, Mert fogda ez a kemény üvegszépség, Érzem, ahogyan lassan megfagyok. Szilánkosra tört össze a testem, Mert jégpillantásod belém ütközött, Könnyű porrá pusztítottan fekszem, Fénylik tekinteted a golyók mögött. Darabjaimon áthalad az idő: Tükörjég vagy, amin sosincs átkelő.
+ 6 + 0 |