blockish
blockish
Nagyapa PDF Nyomtatás E-mail

A sokadik nehéz mondat után felnéztem a könyvből. A domb tetején magasodó Lenin-szobor fején lusta balkáni gerle pislogott. Nem láttam még madarat ásítani, de ez a ponyvaszürke, szárnyas koldus úgy tátotta a csőrét, hogy rögtön rám ragasztotta az álmosságot. Nagyot nyújtóztam a piros köztéri padon, cipősarkaim két párhuzamos árkot ástak a gyöngykaviccsal feltöltött gyalogösvénybe.
Kedvenc vasárnap délelőtti elfoglaltságom volt, hogy kiültem a parkba olvasni, mielőtt meglátogattam nagyapámat. A Camus-sorok lassan lefolytak a lapról, a környezet zaja elvonta a figyelmemet. A hátam mögötti tízemeletesek mint hatalmas hangfalak adtak bábeli háttérkoncertet. Edénycsörömpölés, Sokol-recsegés, testvérháború, tacskóvakkantás, feleségzsörtölődés, férjbrummogás, tinikacaj, " Elszáll a gondom", "Ha legközelebb látlak". Étolajsercegés, káromkodás, galambburukkolás. Újságpapír nyikorgása az ablaküvegen. A szőnyegporoló ütemes puffogása. A Rakéta fülidegesítő trombitálása.

Alumínium kiskanál csúszik meg a hollóházin. Fém sérti a porcelánt. Végigfut a hátamon a hideg. Megborzongok, karomon vigyázzba állnak a szőrszálak.
Illatorgia robban az orromban. A sárgarépa édessége az aranyzsíros húslevesből, a rántott csirkecomb nyálcsorgató forrósága, a petrezselymes főtt krumpli földszaga, az ecetes fejessaláta savanykássága, a baracklekváros linzer otthonaromája, a Balatoni világos keserű bukéja.
Zavaró füst is tolakodik. Torokkaparó Symphonia, Románc. A Fecske szaga enyhíti. Azt szeretem. Rá is gyújtok. Feltépem az ezüst zárópapírt. Mutatóujjal megpöckölöm a kék-fehér-piros-sárga-fekete, puha papírdoboz alját. Tömpe, rövid, talpas szál dugja ki fejét tizenkilenc társa szorításából. Megcsípem és kihúzom. Begyakorolt, laza mozdulattal a cigit a számba repítem. A gyufásskatulyán Skála Kópé vigyorog idétlenül. A kissé nedves foszforcsíkon csak harmadszorra gyullad meg a vörös robbanófej.

Elzsibbadtak a lábaim, apró tűszúrások a combomon, megfordulok a padon. A háttámlára könyökölök, mély slukkot szívok. Sűrű, tejútfehér füstfüggönyön keresztül bámulom a tucatnyi ablak- és balkonjelenetet. Berkenyeszínű rabkanári hosszú áriát trillázik rácsos börtönéből. Kíváncsi veréb válaszol a rozsdás erkélykorlátról. A szárítókötelek kilométernyi hálózatát bámulom. Megannyi színes pókfonál. Sóskazöld, műanyag madzagon kockás konyharuhák csepegnek, facsipeszek hiúzfülbojtként sorakoznak egyenlő távolságban. Citromsárga szigeteléssel bevont vezeték görbül a két fal között, bogármintás férfiing akasztott teteme lóg rajta. Az átlátszó drótüveg mögött elmosódó dohányzóasztalt sejtek. Mellette fehér atlétatrikós öregúr Népsportot olvas, az újságot kissé eltartja magától. Hegyes orra végére csúsztatja szemüvegét. A kényelmetlen homokórapuffról negyedóránként feláll, egy korty fehérbort iszik decis, szőlőfürtmintás üvegpoharából. Tekintetével végigpásztázza a parkot. A király szemlét tart. Összenézünk. Fejét csóválja.

Egy földszinti konyhaablakból rózsaszín hajcsavaró-koronával ékesített, Neoton-slágert dúdoló, vidám nő lábtörlőt ráz a dal ritmusára. Diszkófüst-hangulat a panelházak unalmában. A porfelhő lassan ereszkedik le az ápolt virágágyásra.
Egyenfrizurás özvegyasszonyok könyökölnek minden második kisszobapárkányra. A szirommintás nylonotthonkák a nyári rét színpompáját festik a lakótelepi vászonra.
Harcsabajszú, vízilóbendőjű házmester áll strázsát cirokseprűjével a lépcsőház ajtajában. Úttörővörös hózentráger feszül gorillamellkasán. Bozontos, alpakkaszürke rozmárszemöldöke félig eltakarja szigorú, barna szemeit. Mikor meglát, már mosolyog a tekintete. Szorosan megfogja kezemet, lapáttenyere szeretetbilincs.
- Végre itt vagy! Menj fel, siess nagyanyádhoz! Már nagyon vár.
Nagyit tíz éve temettük el, tegnap vittem friss virágot a sírjára.


+ 0
+ 0