A csönd laza: a lélek.
A fű nyújtózva neszez.
A szellőezüstje:nyugalom.
A fák kiáltozása: alkony.

Soha senkit se egyedül.
Sűrű fény vakon menekül.
Első lélegzet a világból,
ha az elv magányba kerekül.

Majd, viszonyt kezdenek az arcok.
Egymásért tesznek, mert a létezésmód –
általunk önálló formákba bomolt:
Éljünk teljességet – árnyak:
ének!

+ 3

+ 0